Lövöldözni jó?

Attól függ, mivel? 🙂 Rekkenő hőségben a strandon egy vízipuska-csata kifejezetten jól eshet. Egy lézer-tag pályán se rossz néha levezetni a felgyülemlett feszültséget. A vadászok is bizonyára szeretik a hivatásukat, és jó esetben felelősségteljesen gyakorolják. Célba lőni is jó móka, főleg ha néha találunk is 🙂

Abban viszont megegyezhetünk, hogy egy fegyveres rablás, gyilkosság, terrorcselekmény vagy maga a háború nagyon rossz dolog. Ennek ellenére nagyon sok a lövöldözős film és videojáték, ahol bizony vér is folyik, persze virtuálisan. De minél több ilyen virtuális, ám nagyon is valóságosnak tűnő fegyveres vérrontást lát az ember, annál inkább megszokja, és az élete részévé válik. Ennek az is lehet az egyik oka, hogy sok országban több nemzedék nőtt már fel komolyabb fegyveres konfliktusok nélkül. Ez nagyszerű dolog, és maradjon is így! De e miatt sokan el se tudják képzelni, milyen borzasztó dolgokra képesek a fegyverek, és mennyire nem játék az ilyesmi. Azok az idős emberek, akik átélték a világháború borzalmait, egyáltalán nem tartják szórakoztatónak a szilveszteri petárdázásokat vagy a tűzijátékokat.

Persze ez nem jelenti azt, hogy akkor csak virágot szagoljunk egész nap, és kiscicákat simogassunk, de az erőszak propagálása, a vérontás szórakozássá tétele biztosan nem jó út. Ha mással is szórakozhatunk, miért lőnénk egymást virtuálisan halomra, mikor a valóságban még egy háztartási balesetből származó kis vágással is kétségbeesetten rohanunk a készültségre? Sokan azt mondják, épp az a szerepe az ilyen filmeknek és videojátékoknak, hogy levezessék a feszültséget, agresszivitást, és a valóságban már ne vetemedjen ilyesmire az ember.

Nem tudom, melyik vélemény áll közelebb a valósághoz, de azt tudom, hogy a BOMBIOS okoscsapatjátékok úgy képesek „leengedni a gőzt a játékosokból”, hogy fegyverről, vérről, erőszakról szó sincs bennük. Játékainkat tekinthetjük várjátéknak, versenynek, összecsapásnak, csatának, mégsincs bennük szükség semmilyen fegyverre. Itt a játékos önmaga a „fegyver”, minél gyorsabb, pontosabb, kirobbanóbb, annál jobb. De nem a másik ember ellen fordul ez a „fegyver”, hanem a magány, a tespedés, a depresszió, az unalom, a stressz legyőzése a célja. Egyszerre békés és izgalmas játékok ezek, tele kihívásokkal és megmérettetésekkel, de teljesen erőszakmentesen. Nemcsak a testnek jelent ez kikapcsolódást, hanem felüdülés a léleknek is, ha úgy lehet nemes és harcot vívni, hogy közben még virtuálisan sem kell senkit se lelőni, kiiktatni, megalázni. Talán meglepő, de így is csökkenthető az agresszivitás, sőt, fokozhatóak pozitív tulajdonságok is, mint az egymásért való küzdelem, az empátia, vagy a szinte teljesen elfeledett lovagiasság.

Szóval ne HALJ RÁ, hanem HAJRÁ Bombios! 😉