Mit fejleszt a BOMBIOS? – A siker és a kudarc kezelése

Egyszer fenn, egyszer lenn, ilyen az élet, így kell elfogadni – halljuk gyakran. De nem csak ennyi az élet! Nyerhetünk is a kudarcainkból, tanulhatunk belőlük, és erősödhetünk általuk. Annál nagyobb az örömünk egy sikerélmény miatt, minél több nehézségen keresztül jutottunk el ahhoz. Mintha azért adatnának hullámvölgyek, hogy aztán annyival drágábbak legyenek a hullámhegyek, amikor minden olyan reményteljes és tökéletes. Ilyenkor el sem hisszük, hogy jöhet megint nehézség, veszteség. De mivel gondolkodó, tudatos lények vagyunk, számolnunk kell vele, hogy az élet nem csak szép és jó. Mivel ezt tudjuk, előre felkészülhetünk a nehezebb időkre. Fontos, hogy jól kezeljük ezeket, ne maguk alá gyűrjenek a csalódások, ne ösztönösen reagáljunk rájuk, hanem ez is egy jól megtanult és berögzült viselkedésforma lehessen.

A gyerekekre szokták mondani, hogy olyanok, mint a szivacs, mindent magukba szívnak, megjegyeznek, szívesen tanulnak. Milyen jó, ha mindezt egy játékon keresztül érhetjük el, úgy, hogy észre sem vesszük, hogy épp tanulunk valamit. Egy kudarcélményt, egy sikertelen dobást nem feltétlenül kell úgy felfogni, hogy ügyetlen vagyok, és sosem fog sikerülni. Ez most nem sikerült, de van két dolog, ami át tud lendíteni ezen:

Az egyik a csapatjátéknak köszönhetően a csapattársam, az ő biztatása, pár futó szó, ami lehet, hogy sokat formál az önértékelésemen, és amiről talán nem is gondolta volna a társam, hogy évek múlva is emlékezni fogok rá.

A másik az újrakezdés lehetősége. Mindig van tovább, mindig jönnek új helyzetek, semmi sincs veszve, új kör, új dobás, tiszta lap, újabb lehetőség a sikerre, amit meg lehet ragadni. Egy kudarcot nem szabad konzerválni és hagyni, hogy elvegye a kedvemet a továbblépéstől, vagy rányomja a bélyegét a következő lehetőségre. Igaz ez a sikerre is. A jól sikerült dolgok nem szabad, hogy elvegyék az eszünket, mert nagy mellénnyel könnyen padlóra kerülhetünk, és annál nagyobb lesz a vereségérzés.

A siker alázatra is tanít. Kétségtelen, hogy mindenki szeret dicséretekben fürdeni, szeret kiemelkedni az átlagból, ha csak pár percre is. De aki féktelen örömmámorban éli meg a sikerét, arról joggal gondolhatjuk, hogy sokat képzel magáról, és ha kudarc éri, akkor ugyanilyen hevesen fogja levezetni csalódottságát, mivel azt gondolja, vele nem történhet ilyen. Játékunkban percenként, vagy akár pár másodperc alatt váltakozhatnak sikerek és sikertelenségek. Nincs nagy tét, senkinek az élete sem múlik rajta, de rengeteg lehetőség áll a játékosok előtt arra, hogy megismerjék magukat, megéljék indulataikat, és nyitottan forduljanak az új lehetőség felé. Megtanulhatjuk elérni és értékelni a sikert, ugyanakkor megedződhetünk és kitartóbbá lehetünk a kudarcok által.