Mit fejleszt a BOMBIOS? – Valóságérzékelés, helyzetfelismerés
Miért fontos a valóság? Mert – jó esetben – abban élünk. Ismernünk kell a minket körülvevő valóságos világot. Persze néha szeretnénk elmenekülni belőle, főleg amikor nehéz, keserves, unalmas vagy kiábrándító. Ilyenkor jól esik egy mese, egy film, egy regény, egy videojáték. Akkor ezek nem valóságosak? Hol a határ? Ami a fantázia szülötte, az nem valóságos? Nem, nem az, vágjuk rá azonnal. A videojátékok és a virtuális valóság azonban furcsa határeset. Már a nevében is benne van: virtuális valóság. A fantázia szüleménye, kitaláció, de valahogy mégis olyan valóságosnak tűnik.
A valóság meghatározása A magyar nyelv értelmező szótára szerint: „A létező világ a benne rejlő összes lehetőséggel és viszonylatokkal együtt, ill. mindaz, ami valamilyen formában létezik, megvan v. végbemegy, történik, ill. az ilyen létezőknek, történéseknek szerves egységbe tartozó összessége.” A virtuális meghatározása pedig (ugyanott): „1. (fizika) Látszólagos, nem valódi. 2. (tudományos) Lehetőségként élő, létező, lappangó.
Egyfelől tehát valóságos a virtuális valóság, hiszen a létező világ egyik lehetősége, és valamilyen formában létezik. Látszólagos, de lehetőségként mégis ott van, létezik.
Régen, amikor még csak szóban elmondott mesék léteztek, nem volt kérdés, hogy mi a képzelet szüleménye és mi a valóság. Aztán amikor már leírták és lerajzolták, ez a forma kézzelfoghatóbb hordozója lett a fantáziának mit a szó. Ettől kicsit valóságosabbnak tűnhetett a fantázia szülte történet. Ma pedig, amikor 3D-ben látjuk okosszemüvegeken át, és a fantáziavilágba mi is aktívan bekapcsolódhatunk, alakíthatjuk a dolgok végkimenetelét: még jobban elmosódik a határ a valódi és a kitalált között.
Ebben a kusza helyzetben két dolog segíthet.
Ha a valódi melléknévre keresünk rá a fent említett értelmező szótárban, ezt találjuk: „Olyan
A másik megkülönböztetési lehetőség ez: teremtett valóság és az emberi ész által létrehozott valóság, vagy ateisták számára: nem az emberi ész által létrejött valóság (természeti, fizikai valóság) és az emberi ész által létrehozott valóság. Ez messzire vezet, hiszen a kettő nagyon összefonódik, és ma már néha ész által létrehozott valóság feszegeti a teremtett valóság határait, de egy biztos: ismernünk kell mindkettőt.
A gond akkor kezdődik, mikor a pótszer-virtuális-valóság, az emberi fantázia szülte valóság túl nagy teret foglal el az életünkben. Mi emberek ugyanis nem az emberi ész által létrehozott valóságból, hanem a teremtett valóságból származunk. Így aztán minél kevésbé vagyunk otthon a teremtett valóságban, és minél jobban belefeledkezünk az emberi ész által létrehozott valóságba és a pótszer-virtuális-valóságba, annál távolabb kerülünk önmagunktól és embertársainkról, a Teremtőtől pedig végképp.
A mi játékaink hidat képeznek az említett valóságok között. Igaz, hogy emberi ész által létrehozott játékot játszunk emberi ész által létrehozott eszközökkel, de mégis természetesen, valóságosan, testünket-lelkünket megmozgatva, egymást látva és egymással természetes módon kommunikálva. Teremtetésünknek, rendeltetésünknek megfelelően „működünk” e játékok során. Két lábbal a földön maradunk, embertársaink közösségében. Ez pedig elengedhetetlenül fontos az emberi élet teljességéhez, megfelelő, boldog, kiteljesedett működéséhez. Ha már nem jelent örömöt a másik ember mosolya, biztatása, az együttlét, az együtt játszás, futás, nevetés, beszélgetés, akkor gyorsan ismerd fel a helyzetedet, menekülj vissza a teremtett valóságba, itt a helyed! Gyere, játssz velünk valódian, segítünk!